Megemlékezés a holokauszt magyarországi áldozatairól
Kollégium
A megemlékezésre április 16-án egyösszevont csoportfoglalkozás keretében került sor, amelyet Gulyás Tamás tanár úr tartott. A zenei ráhangolódást követően a téma felvezetése történelemtanári alapossággal, az előzmények részletes ismertetésével kezdődött. A jelenlévők aktívan bekapcsolódtak a feldolgozásba: válaszoltak a feltett kérdésekre, a fiatalabbak pedig olyan kulcsfontosságú fogalmakkal ismerkedhettek meg, mint a numerus clausus, a zsidótörvények vagy a munkaszolgálat.
A hallgatóság kevésbé ismert tényekről is értesülhetett, például az 1941 augusztusában történt kamenyec-podolszkiji tömegmészárlásról, ahol 11 000 Magyarországról kitoloncolt zsidó ember veszítette életét. Magyarország német megszállása után, 1944. május 15. és június 8. között zajlott a holokauszt legnagyobb magyarországi deportálási hulláma, melynek során 435 ezer embert hurcoltak koncentrációs vagy munkatáborokba.
Bár Horthy Miklós kormányzó 1944. július 6-án leállította a deportálásokat, az események felidézése során elhangzott, hogy a nyilas terror 170 napos rémuralma alatt a borzalmak tovább folytatódtak. Mindennapossá váltak a brutális kivégzések és a tömeges vérengzések; a Duna-parti gyilkosságok mintegy 3600 áldozatot követeltek. Összességében a magyarországi zsidóság közel kétharmada – nagyságrendileg 500-600 ezer ember – pusztult el.
Az előadás zárásaként a résztvevők olyan embermentők példáit ismerhették meg, mint Raoul Wallenberg, Carl Lutz, Angelo Rotta, Slachta Margit, Salkaházi Sára és Sztehlo Gábor. Ők életük kockáztatásával, hamis papírokkal, bújtatással és diplomáciai eszközökkel mentették meg zsidó honfitársaikat a biztos haláltól.
A bejegyzés a korábbi honlapról került át, a képei a 2026. szeptemberi informatikai incidens során elvesztek.